Blog – Az „elég jó” karácsony

Gyermekkorom karácsonyai… Gyertyafény, a frissen sült bejgli illata, közös karácsonyfa-díszítés, az agyonhallgatott bakelitlemez dallamai, együtténeklés, saját készítésű díszek, meghitt pillanatok. Évről évre ezeket az emlékeket, azt a hangulatot próbálom, próbáljuk újrateremteni a férjemmel, gyermekeimmel. Kicsit másképp, de mégis hasonlóan, minden évben. Közben agyonnyom a nagytakarítás, a sütés, a főzés, az ajándékkészítés- és beszerzés, és évről évre megfogadom, hogy jövőre hamarabb kezdünk el készülni.

Advent idén is elérkezett. Ismét nem sikerült korábban kezdeni. Valóban az időbeosztással van gond? Elmerengek, vajon a gyermekeim mire fognak emlékezni ezekből a karácsonyokból? A vacsora értékére, vagy a hangulatára? Az ablak tisztaságára, vagy az együtt éneklésre? A sütihegyekre, vagy a – kivételesen – késő estig tartó közös játékra? Mit igyekeznek majd újrateremteni harminc év múlva?

Hirtelen eszembe jut Donald Winnicott. Ő vezette be az „elég jó anya” fogalmát. Ez azt takarja, hogy az anya éppen annyira csinálja jól a feladatát, amennyire az a gyermeke fejlődését elősegíti. Az újszülöttnek még égető szüksége van arra, hogy anyja megérezze, hogy mire van szüksége, és hamar reagáljon a jelzéseire. Ha az anya képes erre, azzal segíti azt, hogy mindenhatónak élhesse meg magát a baba. A mindenhatóság érzéséből azonban az tudja a realitás felé vezetni a kisgyermeket, ha anyja egyre kevésbé pontosan reagál a szükségleteire. Ez nem tudatos törekvés, hanem az anya érzékeny gyermeke állapotára, és viselkedésével önkéntelenül megérzéseire válaszol. Tehát a gyermek fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos az, hogy időnként vétsünk hibákat is a szükségletei kielégítésében, tehát, hogy ne legyünk tökéletes anyák, csak „elég jók”. Ráadásul az az anya, aki a tökéletességért küzd, állandóan azt éli meg, hogy kudarcot vallott. Lehetetlen vállalkozásba fogott, hiszen gyermekeink időnként sírnak akkor is, ha mindent kipróbáltunk már a megnyugtatásukra, betegek akkor is, ha sok gyümölcsöt ettek, és jól felöltöztettük őket.

De hogyan lehetünk „elég jó szülők” karácsonykor is? Talán úgy, hogy minden egyes részletet elég jól csinálunk, de nem túl jól. Most is igaz a mondás: a kevesebb néha több.

Jó, ha elég tiszta a lakás, hiszen úgy érezzük jól magunkat, de megéri mértéket tartani a takarítás terén azért, hogy jusson idő egymásra is. Ha minden gyerek kap egy felmosórongyot, törlőkendőt, és szemet tudunk hunyni néhány csík fölött, ami az ablakon marad, még jó élmény is lehet a takarítás.

Jó, ha van elég sütemény, mert karácsonykor különösen jól esik, de ne túl sok, és ne túl bonyolult. A gyerekek általában szeretnek együtt sütögetni, ami igen jó alkalom arra is, hogy beszélgessünk gyermekeinkkel a karácsony jelentőségéről, mondanivalójáról.

részt venni ünnepi programokon, ezek olyan élményt tudnak nyújtani az egész családnak, amire évekig szívesen emlékezünk. De itt se essünk túlzásokba, mert ha a programokra járás mindennapossá válik, elveszíti különlegességét.

megajándékozni egymást, örömet szerezni gyermekeinknek. De játékból is megárt a sok! Minél nagyobb halom játékkal töltjük meg a gyerekszobát, annál kevésbé fog tudni gyermekünk elmélyülten játszani. Minél többet tud, és minél valósághűbb egy játék, annál kevesebb teret enged a gyermek fantáziájának. Ezért a világító, önjáró, zenélő játékokra általában igaz, hogy nem is a gyerek játszik, hanem maga a játék.

meglátogatni a rokonokat karácsonykor, de legyünk tekintettel gyermekeink teherbírására is. Egy-egy nyüzsgős nap után, amikor az összes nagynéni, nagybácsi és unokatestvér összegyűlik a nagymamánál, megéri beiktatni egy-egy nyugodt, otthon töltött napot, de legalább egy délelőttöt, hogy időt adjunk a gyerekeknek az élmények feldolgozásához. Ezeket a pihenőket valószínűleg mi, felnőttek is élvezni fogjuk.

„Elég jó” karácsonyt kívánok minden kedves pilisi édesanyának és családjának!

Dániel Réka
klinikai gyermek és ifjúsági szakpszichológus

Réka cikke a 2014. decemberi Piliscsabai Polgárban jelent meg. Köszönjük, hogy mi is megoszthattuk veletek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.