Vicky Iovine: Barátnőim a terhességről

Vicky Iovine barátnőim terhességrőlMelyik könyvvel is kezdhetnénk a “Könyvajánló” sorozatot, ha nem azzal, amit legszívesebben minden, kezében kétcsíkos tesztet szorongató nőnek a kezébe nyomnánk?… Hiszen vannak könyvek, amik végigvesznek sok száz oldalon át minden kérdést, tünetet és jelenséget, amik a terhességet végigkísér(het)ik, mégsem tud egyik sem annyit nyújtani egy várandós kismamának, mint ez a könyv: lelki támaszt, megnyugvást és önfeledt nevetést… Igazán. Pedig annyira szükségünk van rá, hogy nevessünk magunkon, a “reggeli rosszullét”-nek csúfolt állandó hányingeren, a hormonviharainkon kiigazodni nem tudó férjünkön-párunkon, vagy éppen a legváratlanabb formában ránk törő fészekrakó ösztönön, mint még soha!! :)

 

Vicky Iovine könyve határozottan amerikaias beütésű, de ettől még nagyon is élvezhető olvasmány. Bizalmas barátnőként avat be olyan dolgokba, amiket az orvosodtól vagy édesanyádtól biztosan nem mernél megkérdezni, amitől a férjed a falra mászik, vagy amiket tiszta pillanataidban magad sem értesz. Teszi mindezt humoros könnyedséggel, de mégsem elbagatellizálva a veled történteket… Ha nem is minden sorában, de sok helyen biztosan magadra ismersz, és talán megkönnyebbülten sóhajtasz fel, hogy “akkor talán mégis normális vagyok”… Első terhességem alatt nagyjából kéthetente, de a másodiknál is többször előkerült a kis zöld könyv, ha megnyugtatásra és kikapcsolódásra vágytam, a családban pedig szállóigévé vált az “ezt már Vicky is megmondta” mindenféle variációban. Csak ajánlani tudom, akkor is, ha már többedik gyermekedet várod, ha pedig az elsőt, és bejön neked a stílusa, akkor kötelező olvasmány! :)

Ízelítőként a szerző önvallomása, hogy miért is ült le megírni ezt a könyvet…

“Miért írtam ezt a könyvet? Négy gyereket hoztam a világra hat éven belül, két fiút, két lányt, ikerpár nincs közte, és a következő tanulságot szűrtem le (azon túl, hogy a Lamaze-gyakorlatokba vetett feltétlen bizalom alaptalan): terhességeim során értékes tájékoztatást túlnyomórészt olyan barátnőimtől kaptam, akiknek már volt gyerekük. Hogyne, se szeri, se száma a terhességről szóló könyveknek. Jó tanulói vénám (és a cidri) rávitt, hogy beszerezzem mindet, és a nagyját el is olvastam. A terhesség technikai kérdéseiben olyan jártas lettem, hogy bátran vállalom akár a te szülésed levezetését is, nem gond a császármetszés a száguldó taxiban, az sem, ha csupán újságpapír van kéznél az újszülött bebugyolálásához. Fújom az összes szakkifejezést, úgymint „jóslófájás”, „placenta praevia” meg „fundus”.

 

Csakhogy a terhesség élménye annyival több orvosi esetnél: érzelmi, testi, társadalmi tapasztalat, és hét év kitartó keresés sem juttatott olyan könyv birtokába, amely erről úgy tudott volna megnyilatkozni, ahogyan egy jó szándékú, tapasztalt, és ami a fő, őszinte barátnő. A sok könyv az én terhességeim lényegéről nem szólt. Szenvtelenebb, higgadtabb, takarosabb, mérsékeltebb volt mindannál, amit átéltem. Számomra a terhesség riasztó, lenyűgöző, rendetlen, szentimentális ügylet. „Pillanatnyi kellemetlenség”, „tapintásra érzékeny”: ilyen fordulatok távolról sem fedik, milyen, ha magzatvízvizsgálatot végeznek rajtunk, vagy a mellünk megváltozik a terhesség kezdetén. „Érzékeny”, „szeszélyes”: mondhatom, erőtlenül festik a terhes nő érzelmi életét! Az írott betű, miszerint a szülés után néhány hétig folyásom lesz, nem készített fel arra, hogy kórházi ágyamtól a fürdőszoba felé egyetlen métert sem tehetek meg gyilkosságra utaló véres nyomok hátrahagyása nélkül. Nem hőn szeretett orvosomtól vagy a hagyományos terhességi kézikönyvekből tudtam meg, mi vár rám – a barátnőim nyitották fel a szemem.”

Park Könyvkiadó, 328 oldal, 2010.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.