Ficánka blog – január

Jó ideje örömtől vibráló szárnyú – elfogultságtól olvadozó mama vette át bennem az aggódó, középpontjából kibillent anyuka helyét (aki az első két hétben voltam). Három és fél hónapos Ficánkánk követhetetlen iramban fejlődik, nyílik rá a világra és utánozhatatlan humorral szemléli az élet dolgait. Kedves időtöltése banyaarcot vágni, majd önfeledt nevetéssel nyugtázni fintorát. Két napja felkacagott – hangosan, gyöngyözően. Áldás, hogy mindkét szülő jelen lehetett – így egymásra pillantva, örömkönnyeinkkel küzdve nyugtáztuk: megint új állomáshoz érkeztünk a Tündérlánnyal; az önkifejezése bámulatosan alakul.

Napirend – van. Kellően spontán, és jóleső. Nagy, közös alvások, játék, séta, nappali és esti mesemondás, főzés, tánc, hatalmas beszélgetések (minden vele közösen) – és kislányom által ujjongásokkal kísért ruhaválogatások zajlanak, jóízű etetésekkel kiegészülve. És ma az első hóesésben való kalandozás…

Kipirult arccal tekintett az ég felé nevető szemű hercegnőnk, száját csücsörítve követve a hópelyhek táncát.

Megfogalmazhatatlan a vele való kapcsolódás. Ahogyan az apjával egymásra néznek – az maga a szerelem. Nekünk pedig? Miközben szopizik, néha megáll, és áhítattal simogatja az anyai keblet. Éjszaka pedig felébred, közelebb bújik hozzám, egészen simulva, finoman felébreszt – rám mosolyog, én pedig a szememet résnyire nyitva – viszonzom. És ennyi. Boldogan visszaalszik az összemosolygás fényében.

Nem tudom, mi hasonlítható ehhez az érzéshez – földöntúli a szeretet.

És ma arra is gondolok, hála azért is neki(k), hogy visszatérhetek az alkotáshoz, tanításhoz (férjem és kislányom támogatásával) – havi egy vagy két nap harmonikus megoldásával. Mert ahogyan én lángra gyúlok személyes utamon, úgy inspirálom őket is a fejlődésre. Már most látom, érzékelem. A fészek-meleg erősödik attól is, hogy én teljesedem házon kívüli misszióm által. Hatok – erősen, anyai (és asszonyi) felelősségem óriási.

Kívánom minden anyukának, hogy merjen szárnyra kapni önmagában is – mert tapintható az energia, ami ilyenkor felszabadul, és végigsimogat mindnyájunkat. Az anyaság messze nem börtön – a lehetőségek végtelen szivárványa, a női lét kikerekedése!

Olvass tovább Virág blogján! –>