“Hiányzott egy olyan hely, ahova be lehet menni a gyerekekkel fagyizni” – interjú a piliscsabai MÁK cukrászda tulajdonos-anyukáival

Június eleje óta – vagyis mióta megnyitott – minden áldott héten legalább egyszer a piliscsabai MÁK cukrászdában nyaljuk lelkesen a gyerekekkel a házi fagyit. A nagyobbik citromot, a kicsi pisztáciát, én meg valami gyümölcsöset. Hogy a csokitortáról, a brownie-ról és a gyümölcsös pitéről ne is beszéljek… Gyerekek, már most csorog a nyálam. :)

Ez az a hely, amire mindig is vágytam a környéken. Barátságos fogadtatás, finom fagyik, sütik, kávék, és mindig jár egy mosoly is a teli tölcsér mellé. Bevallom, nehezen sikerült összehoznom ezt az interjút Gilián Marival és Tóth Klárival, a MÁK ötletgazda- és tulajdonos-anyukáival –  ha elolvassátok az interjút, kiderül, hogy miért -, de még pont időben ahhoz, hogy a nyár második felében ti is kipróbálhassátok a krémes, ízletes, hamisítatlan házi fagyikat (meg sütiket, kávékat…), ha még nem tettétek. Tegyétek!

Honnan jött az ötlet, hogy cukrászdát nyissatok Piliscsabán?

Klári: A cukrászda megvalósításának az ötlete nem az enyém. Még a régi cukrászda idején törzsvendégek voltunk a gyerekekkel; ha csak tehettük, lementünk fagyizni. Szomorúan tapasztaltuk egyszer csak, hogy bezárt, és bizony hiányzott. Ám az újranyitás gondolata nem foglalkoztatott, ez Mari barátnőm nagy álma volt. :) Mindig újabb és újabb verziókkal bombázott, hogy miért is lenne jó ez a cuki. Végül 2015. augusztusában Czippán Ági hívott ugyanezzel az ötlettel, és akkor hárman elkezdtük. Ágival, aki hihetetlen finomságokat tud előállítani, hamar szétvált az utunk, mert mást értettünk a beindítandó cukrászda vállalkozásának fogalma alatt, és erre menet közben jöttünk rá. Szerencsére rátaláltunk azóta két szuper cukrászra is Száraz Enikő és Nagy Kata személyében, úgyhogy a finom sütik garantáltak. ;)

Mari: Ez számomra egy régi történet… Mi annak idején itt laktunk, ebben a házban, és ide jártunk Gyuri bácsihoz és Margit nénihez (a cukrászda korábbi üzemeltetői – a szerk.) kávézni, a gyerekekkel fagyizni. Szerettük, hogy itt volt; ahogy jöttünk-mentünk oviba, játszótérre, be-betértünk. Én még akkoriban eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy hasonlót üzemeltetni… Aztán teltek az évek, sok változás történt, mi elköltöztünk, a cukrászda is bezárt. Végül jóval később, körülbelül másfél éve került elő újra a cukrászda gondolata, ami hosszas tervezés-szervezés, előkészítő munkák és a csapat “összeállása” után tavaly decemberben nyitott meg webcukrászdaként, nemrégiben pedig – június elején – “élőben” is az Egyetem utcában.

Klári: Én úgy érzem magam néha a cukiban, mint Pilátus a Credóban, de nagyon szeretem csinálni. Az én hozzáadott értékem a vállalkozásmenedzselésén túl a minőség és az emberség iránti kérlelhetetlen elkötelezettségem.

Honnan ismeritek egymást?

Mari: Klárival már nagyon régi a barátságunk, a legidősebb gyermekeink még együtt jártak családi napközibe. Akkoriban még egyetemisták voltunk… :D

Miért pont Piliscsabán? Miért pont itt?

Mari: Mert helyiek vagyunk, és mert úgy láttuk, hogy “hiánycikk” ez a környéken. Hiányzott egy olyan hely, ahova be lehet menni a gyerekekkel fagyizni, vagy egy finom sütit enni. Ahova nem kell autóba szállni, nem kell Pestre vagy Vörösvárra utazni, hanem jól megközelíthető kerékpárral, babakocsival, rollerrel, gyalog. Ahol kellemes a környezet, vendégváró és kedves a fogadtatás, ahova szívesen visszatér az ember. Egy ilyen hely képe élt a fejünkben.

Hogy működik egy közös, női vállalkozás? Hogyan tudtok együtt dolgozni?

Mari: (nevet) Hát, igyekszünk, de nem minden esetben zökkenőmentes… Mi a Klárival régi barátok vagyunk, és azt gondoltuk, hogy ha van egy közös dolog, ami értéket képvisel, akkor a közös cél érdekében igyekszünk felülemelkedni azokon a dolgokon is, amikben esetleg nem teljesen értünk egyet. Én magam ugyan korábban sosem vállalkoztam, de egyrészt Klári sok erőt és energiát tud adni, másrészt úgy gondolom, hogy fel kell tudni nőni a feladatokhoz, ha már egyszer megálmodtuk őket.

A sok finomságot elsősorban Nagy Katának köszönhetitek, ő a főállású cukrászunk. Leányvári születésű és jelenleg Esztergomban él, de neki is van szorosabb piliscsabai kötődése, hiszen például a nővére a Páduaiban tanít. A napi dolgokat inkább én viszem, velem és Andrew-val találkozhattok itt a cukrászdában személyesen. Klári viszont jobban átlátja a folyamatokat, rengeteget dolgozik a háttérben, ő menedzseli a cukrászda életét rövid és hosszú távon, ha mondhatom így.

Szerencsére sok segítségünk volt és van, például Andrew nagyon sokat segített a termékkínálat kialakításában, a kávé kiválasztásában, a gépek beszerzésében. Az arculatot közösen álmodtuk meg és építettük fel, de ebben nagyon sokat segítettek a helyi ismerősök, kreatív édesanyák-barátnők is; mindenki beletett valamit, így alakult ki végül az, amit itt látsz.

Klári: Minden vállalkozásnak meg kell legyen a maga szervezeti felépítettsége világos feladatokkal, felelősségi körökkel, hierarchiával. Amennyiben ez átlátható és minden egyes munkavállaló számára világos, valamint mindenkiben megvan a szükséges alázat, munkamorál, egymás iránti tisztelet, akkor, és csakis akkor – nemtől teljesen függetlenül –  tud működni jól bármilyen vállalkozás, így a mi cukrászdánk is; erre törekszünk tehát.

Az igaz, hogy ahol sok nő van, ott több a “nehéz nap”, de ezzel szemben toleránsak vagyunk, hisz nők vagyunk. :)

Mi az a három szó, amivel a leginkább jellemeznéd a cukrászdát?

Mari: Kedvesség, minőség, odafigyelés.

Klári: Minőség, barátság(osság) és fagyiiiiiiiiiiii!

Mi a cukrászda különlegessége, milyen ízvilágot képviseltek?

Mari: Számomra az a legfontosabb, hogy amit készítünk, az házi jellegű, nem tömegtermék. Mindenképpen törekszünk a minőségre, úgy az alapanyagok, mint a végeredmény vagy épp a kiszolgálás terén. Nem használunk például tartósítószereket. Minden téren szeretnénk a vásárlók igényeit kielégíteni: aki cukormentesen kéri, annak úgy készítjük, a paleo kínálattal a gluténmentesen étkezőkre figyelünk, és a fagyinál is mindig fontos szempont, hogy lehetőleg mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt.

Emellett a családias, barátságos hangulatot emelném még ki; számunkra is jó érzés, hogy egyre több vendéget tudunk már nevén köszönteni, amikor betér hozzánk. A gyerekeknél is sokszor van, hogy ugyan a nevét talán még nem tudom, de azt igen, hogy milyen fagyit fog kérni: mogyorót vagy joghurtot. :)

Sokan tudják rólatok, hogy nem csak a cukrászda üzemeltetői, de édesanyák is vagytok: kettőtöknek összesen kilenc gyereke van. Hogy tudjátok időben-energiában összeegyeztetni a sok feladatot, szerepkört?

Mari: Most az elején természetesen még nehezebb, több a feladat, nekünk is szoknunk kell az új helyzetet – itt és otthon is. Nekem az a szerencsém, hogy a férjemre nagyon számíthatok, mellettem áll és mindenben segít, az otthoni teendők nagy részét most ő viszi. Idővel majd beáll az új rendszer, és meglátjuk, pontosan ki hol találja meg benne a maga helyét, feladatait.

Klári: A protokoll válasz egy szép, szimmetrikus időbeosztásról szólna, de sajnos nem így van…

Őszintén szólva nagyon-nagyon nehezen. Sajnos nyughatatlan természetű vagyok, úgyhogy hajt vmi belülről, és csinálom, csinálom… De nagyon nehéz a jó arányt megtalálni, arra ráérezni, mikor mi a jó döntés, hol kell igent, és hol nemet mondani. Ötgyermekes anyaként ez nem mindig egyszerű…

Mit szóltak a gyerekeitek, amikor elmondtátok nekik, hogy cukrászdát fogtok nyitni?

Mari: Természetesen örültek neki, de az enyémek olyan szempontból ismerős helyre jönnek vissza, hogy annak idején még a nagyokkal sokat jártunk ide, még ha mostanában meg is változott a cukrászda kinézete, külseje. Nem élnek vissza a lehetőséggel, ezt azért jó látni.

Klári: A kicsik először nagyon örültek, hogy rengeteg fagyit lehet majd enni, a nagyok meg a nyári munkalehetőségnek… De csatlakozva az előző kérdéshez, most már a ráfordított energiaszükségletet is látják, szóval árnyaltabb a kép. Minap épp fagyiztunk a gyerekekkel, Jancsika (10 éves) éppen nyalta irdatlan tempóban a 4 gombócos fagyiját, éppen csak bele nem fulladt, és teli fagyis szájjal megjegyezte: anya, mégsem örülök annyira a cukrászdádnak. Kérdeztem: miért? A válasza: mert túl sokat kell dolgoznod itt. Próbáltam oldani, és kérdeztem: és a sok fagyi, amit megehetsz?… Erre a válasz: anya, én téged a világ összes fagyijára sem cserélnélek el.

Szóval nem egyszerű sem a gyerekeknek, sem nekem, de azt hiszem, ez többes számban – mindannyiónkról – elmondható itt a cukrászdában.

Mi a ti személyes kedvencetek a cukrászda kínálatából?

Mari: Nekem minden, ami mákos. Abból is leginkább a mákfagyi – egyrészt, mert ritkaság és különlegesség, másrészt, mert finom, harmadrészt, mert a receptet gyakorlatilag mi kísérleteztük ki hozzá. Többen jöttek már úgy be, hogy a mákfagyit keresik, úgyhogy számunkra külön öröm, hogy másoknak is elnyerte a tetszését. Nekem a fagyi mellett a citromkrémes máktorta a másik kedvencem. Vagy a mákos sajttorta… :)

Klári: FAGYI! Azon belül a mákfagyi, no meg a citrom. ;)

Köszönjük, és sok kedves látogatót kívánunk nektek!

(délután pedig jövünk fagyizni…)

Ha további képekre és információkra vágysz, a MÁK cukrászda honlapját itt, facebook-oldalát pedig itt találod.